• Örményország

„Karabahban egyértelműen etnikai-vallási tisztogatás zajlik”

27. november 2020

Az örmény nép szenvedésének új fejezete kezdődött Hegyi Karabahban. John Eibner, a CSI nemzetközi igazgatója és a térség szakértője az emberi jogok megsértéséről, az azerbajdzsáni történelempolitikáról és Törökország káros szerepéről beszélt a bajorországi Würzburgban megjelenő Die Tagespost című katolikus hetilap 2020. november 20-i számában. Az interjút Marco Gallina készítette, fordította: Viz Péter.



Die Tagespost: Azerbajdzsán emberi jogsértései egyre hangosabbak a médiában. Baku tagad, és örmény propagandára hivatkozik. Hogyan kell ezt értékelni?

John Eibner: Az Amnesty International beszámol fürtös bombák bevetéséről az örmény polgári lakosság ellen. Hegyi Karabah lakosságának fele menekülésre kényszerült. Örmény civilek lefejezéséről is érkeztek hiteles jelentések. Ezek az alapvető emberi jogok megsértését jelentik. Nem számít, mit mondanak Azerbajdzsán információs harcosai és szövetségesei.

De hiba lenne a hegyi karabahi háborút pusztán helyi konfliktusnak tekinteni, amelyben megsértik az emberi jogokat. Nagyságrendekkel súlyosabb, ha az örmény népirtás történelmi folyamatának legújabb epizódjaként értelmezzük. Az egész a 19. század végi török ​​mészárlásokkal kezdődött és az első világháború idején elkövetett népirtással tetőzött. A háború után a muszlim türkök folytatták az öldöklést a Kaukázusban, főleg Hegyi Karabahban. A folyamat az 1990-es évek elején folytatódott. Kétségtelen, hogy az örmények ellen anatóliai és transzkaukázusi hazájukban is etnikai-vallási „tisztogatás” folyik.

Die Tagespost: Mi a helyzet az azerbajdzsáni ellenőrzés alatt álló keresztény kulturális javak védelmével?

J.E.: Hegyi Karabah gazdag ókori templomokban és egyéb keresztény emlékekben. Ez megfelel az örmény nemzetnek, amely 301-ben megtért Krisztushoz. Ezeket a keresztény emlékeket a közelmúltbeli háború során megrongálták. Legemlékezetesebb példa erre a Susi székesegyház, amelyet október 8-án azeri rakéták eltaláltak. Parkev Martiroszjan, hegyi karabahi érsek meggyőződése, hogy a támadás célja a lakosság „demoralizálása” és a „kulturális, szellemi és vallási értékeket” elviselni nem tudó terroristák „klasszikus viselkedésének jellemzője” volt. Susi hagyományosan a régió kulturális és vallási központja. A város sorsa az örmények megpróbáltatásait és szenvedéseit tükrözi. A székesegyház súlyos károkat szenvedett 1920-ban, amikor az ottani örményeket lemészárolták. Ezt a szovjet kommunisták és az azerbajdzsáni ultranacionalisták keresztényellenes politikája okozta. Csak a hegyi karabahi háborúban elért örmény győzelem után sikerült a székesegyházat az 1990-es évek végén helyreállítani és újra megnyitni.

Azerbajdzsáni ellenőrzés alatt a székesegyház jövője bizonytalan. Ha a múlt megismétlődik, akkor nemcsak megrongálják majd a keresztény helyszíneket, de a bakui kormány támogatni fogja az örmény-keresztény jelenlét bármilyen bizonyítékának elpusztítását. Sok múlik azon, hogy az orosz békefenntartó erők készek-e garantálni az örmény keresztények védelmét.

Die Tagespost: Milyen szerepet játszik ebben Törökország, különös tekintettel arra, hogy NATO-tag és Németország stratégiai partnere?

J.E.: Törökországnak döntő szerepe volt Azerbajdzsán katonai offenzívájában. Az azerbajdzsánok muszlim török ​​nép. Az ország fontos katonai és politikai építőelem Erdoğan nyíltan deklarált, újoszmán ideológiájában. Ez az expanziós törekvés egyesíti a pánturkizmus és a pániszlámizmus erőit. Törökország határozott támogatása nélkül Azerbajdzsán aligha merészelt volna offenzívát indítani. Baku nagyrészt Ankara képviselőjeként viselkedik. Törökország fegyvereket és katonai tanácsadókat küldött Azerbajdzsánba. A török ​​támogatást élvező szíriai dzsihádisták jelenléte aggasztó. Ugyanakkor Törökország Németország fontos NATO-szövetségese, Azerbajdzsán pedig társult NATO-tag. Az USA vezette NATO mindkét államot létfontosságú pillérnek tekinti a stratégiai ellenfelekkel – nevezetesen Oroszországgal, Iránnal és Kínával – szemben. A NATO olyan eszköznek tartja őket, amely megakadályozza, hogy a három hatalom hozzáférjen a Balkántól a nyugat-kínai Hszincsiang tartományig terjedő muszlim-török ​​régió gazdag erőforrásaihoz. Nem más ez, mint a 19. századi „Nagy Játék” modern változata.

A Német Császárság majd a Harmadik Birodalom szintén részt vett ebben a geopolitikai „játékban”, és a Német Szövetségi Köztársaság is szerves része a NATO-nak. Az örmények viszont alig képviselnek értéket a Nyugat szemében, mert gazdaságilag súlytalanok. Oroszország alkot véderőt a török-muszlim szomszédok agresszív ambíciói ellen. Az eredmény: Moszkva, és nem Washington avatkozott be előbb politikailag, majd katonailag, hogy megakadályozza Hegyi Karabah lerohanását.

Die Tagespost: Konstruktívnak vagy rombolónak kell tekintenünk Oroszország kaukázusi politikáját? Putyin a stabilitás vagy a klasszikus „divide et impera” politikáját alkalmazza?

J.E.: Amikor Hegyi Karabah a 19. században az Orosz Birodalom része lett, az örmény keresztények és a török ​​muszlimok nagyrészt harmóniában éltek. A nagy Susi székesegyház a cár védelme alatt épült. Virágzott a – török és örmény – kulturális élet. Oroszország összeomlásakor viszont az örményeket legyilkolták. A szovjet megszállással az etnikai-vallási tisztogatás egy időre megállt, hogy aztán a Szovjetunió összeomlásával ismét föllángoljon. Örmény szempontból az orosz befolyás döntő jelentőségű a régióban. Ennek kevesebb köze van Putyin „divide et impera” -jához, mint Oroszország komoly érdekéhez az előudvar stabilitása iránt. A török ​​muszlimok nemcsak az Orosz Föderáció déli perifériáján, hanem Moszkvában is erősen képviseltetik magukat. A Kreml attól tart, hogy az etnikai-vallási konfliktus Oroszországra is átterjed, különösen akkor, ha látja, hogy Törökország iszlámistákat alkalmaz a kaukázusi keresztények ellen.

Die Tagespost: Azerbajdzsán hosszú távon megelégszik a jelenlegi megoldással? Végülis a kaukázusi állam Hegyi Karabah egész területét magának akarja.

J.E.: Ahogy mondja, Azerbajdzsán egész Hegyi Karabahra igényt tart és Alijev elnök megismételte elkötelezettségét a cél elérése érdekében. De az orosz békefenntartók jelenléte megakadályozza ebben. Azerbajdzsán nem nyerhet Oroszország ellen, így el kellett fogadnia a fegyverszünetet. Ám ha Oroszország – bármely okból – lemond az örmények védelmezőjének szerepéről, feltételezhető, hogy az örményellenes erőszak azonnal kitör.

Die Tagespost: A vallás valóban csak alárendelt szerepet játszott ebben a háborúban, vagy egyben civilizációs konfliktus is?

J.E.: Martiroszjan érsek nem beszél vallási konfliktusról. Kétségtelenül igaz, hogy nem kifejezetten teológiai különbségek vezettek ide, mint a korábbi vallásháborúk idején Európában. De a vallás mindkét hadviselő fél identitásának sajátosságához tartozik. Amikor az azeri törökök az örményekkel harcolnak, a konfliktus muszlimok és keresztények ügyévé szélesedik. Az azerbajdzsáni háború része a keresztény ellenség szimbólumainak megrongálása vagy megsemmisítése. Az importált szír szélsőségesekkel Törökország a konfliktust nyílt dzsiháddá változtathatja.

Die Tagespost: Milyen tanulságot vonnak le az örmények a vereségből?

J.E.: A mélyen megosztott örmény nemzet mára traumatizált. Nem világos, hogy ebből milyen tanulságokat vonnak le. Néha a megvert és megalázott népek nem szoktak racionális következtetéseket levonni, hanem végzetes fantáziálásba kezdenek. Csak remélhetjük, hogy az örmények fölismerik katonai gyöngeségüket, és megteszik a megfelelő lépéseket az erőviszonyok kialakítására, valamint a saját és szövetségeseik, különösen Oroszország erőforrásain alapuló egyensúlyra. A remény, ami az örmények 2018-as erőszakmentes, Nyugatbarát „bársonyos forradalmát” éltette – hogy majd a Nyugat megvédi őket –, megsemmisült.

Die Tagespost: Milyen lehetőségei vannak Németországnak a régióban?

J.E.: Németországnak mindig lehetősége van arra, hogy fontos humanitárius szereplő legyen. Politikailag viszont kevés mozgástere van a NATO keretein kívül. De Németország támogathatja Macron elnök Törökországgal szembeni ellenállását. A NATO-n belül együttműködhet a többi tagállammal Azerbajdzsán társult tagságának felfüggesztésében és a katonai támogatás megszüntetésében – mindaddig, amíg Azerbajdzsán kész lesz tárgyalásokat folytatni Hegyi Karabah választott képviselőivel, és tiszteletben tartja az önrendelkezési jogokat, mivel azok az Atlanti Chartán (Atlanti Alapszabály) alapulnak. Természetesen súlyos árat kellene fizetnie azért, hogy érvényesítse is ezeket a pontokat.

CSI számlaszám: OTP Bank

HUF 117 070 24-204 527 08

EUR IBAN HU71 1176 3079 1181 8887 0000 0000  

Swift code: OTPVHUHB

Kommentáld a cikket

A kommentárt sikeresen továbbítottuk.

A kommentet sikeresen továbbítottuk. Az adminisztrátor ellenőrzése után közöljük.